We found love …

Imádom, amikor egy zeneszám emlékeket csal elő belőlem … Hallgatom és mosoly ül ki az arcomra, mert eszembe jut egy barátokkal átbulizott gondtalan éjszaka, vagy adott esetben könnyeket csal a szemembe és visszahoz olyan érzéseket, amiket az ember legszívesebben sosem tapasztalna meg újra …

Eddig is sajátos érzelmek kötöttek ehhez a számhoz, de a mai nap le kellett töltenem a teljes változatát, amiben az intro is benne van … Eddig is tudtam, hogy vakerál valamit az elején Rihanna és biztos nem az időjárásról beszél, mert sem Ő, sem a barátja nem tűnik tőle túl boldognak, de aztán valahogy a szám hangulata elfeledtette velem mindig, hogy mi is volt az elején …

Aztán ma megvilágosodtam … Ha eddig azonosulni tudtam a mondanivalójával, akkor ezek után méginkább, mert most állt össze bennem a kép, hogy miről is szól igazából ez a szám. Fél éve még nem értettem volna meg, de az utóbbi pár hónap sok mindent hozott az életembe, köztük szerelmet is, méghozzá olyan szerelmet, amit ez a szám leír … fájdalmas szerelmet. Hogy ez mit is jelent? Ez az, amire Rihanna (vagy éppen a dalszöveg-írója) az introban megadta a tökéletes definiciót:

“It’s like you’re screaming, and no one can hear. You almost feel ashamed, that someone could be that important, that without them, you feel like nothing. No one will ever understand how much it hurts. You feel hopeless; like nothing can save you … And when it’s over, and it’s gone, You almost wish that you could have all that bad stuff back, So that you could have the good …”

A szám végén Rihanna elsétál. Feladja. Én nem tudom, hogy az én változatom hogyan fog végződni, majd az idő, a végzet, de legfőképpen a kis apró lelkem tűrőképessége eldönti. De bármit is hozzon is a sors, szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen szerelmet megélhettem.

Ha valakinek megjött a kedve, hogy vizuálisan is átélje a leírtakat, íme a teljes videoklipp!

Reklámok